Tájékozódás térképpel és térkép nélkül

Hogyan tájékozódhatott az ősember?

1. ábra

Tájékozódni egyszerű és szükséges: nagyon gyakran "tájékozódunk" anélkül, hogy mi magunk észrevennénk. Ha kirándulunk és nincs nálunk térkép, vagy éppen olyan területre jutunk el, amelyik nem szerepel térképünkön, a helyes utat több jellegzetes tereptárgy megfigyelésével tudjuk megjegyezni.Ha megkérdezzük, merre találunk egy barlangot, ezt a választ kaphatjuk: "ezen a földúton kell végigmenni, amíg egy nagy magas fához nem értek. Innen pedig jobbra fordultok és nemsokára egy patakot találtok. Utána csak követni kell a patak folyásirányát és mintegy 20 perces gyaloglás után a barlang bejáratánál lesztek" (1. ábra).

Ehhez hasonlóan tájékozódhatott az ősember: barlangjából indulva megfigyelte a jellegzetes facsoportokat, magas sziklákat, folyókanyarokat. Ezekhez képest határozta meg helyzetét, valamint melyik irányba kell elindulnia ha vissza akar jutni a barlangjába.

2. ábra

Egyszer megfigyelte, hogy a Nap mindig ugyanabból az irányból kel fel és mindig ugyanazon a ponton nyugszik le: így keletkezhetett a "Napkelet" és a "Napnyugta" fogalma (2. ábra). Ugyanúgy felismerhetett két olyan pontot a láthatáron, ahonnan soha nem kelt fel vagy nyugodott le a Nap: ezeket a pontokat (vagy irányokat) ma északnak és délnek hívjuk.

Az első iránytű

3. ábra

Évekkel később, az ókori Kínában valaki egy hosszúkás mágnesvaskődarabot találhatott a földön. Ezt egy porcelán edénybe, vagy talán egy kisebb hordó vízfelszínén lebegő falapra tette. Arra figyelt fel, hogy a mágnesvaskő a fával együtt kezdett forogni, és egy idő után megállt. Kíváncsiságból többször ismételte meg ugyanezt, és észrevette, hogy a mágnesvaskő (mai néven magnetit) megállás után mindig ugyanabba az irányba mutatott. Később megállapították, hogy ez az irány nem egyezik meg a Napnyugta és Napkelet irányával, sőt az akkori tudományos ismeretek alapján következtethettek, hogy derékszögben metszi a Napnyugta és Napkelet irányt (3. ábra). Így pontosabban meg tudták határozni az északi és déli irányt. Így születhetett meg a legelső iránytű...

4. ábra

A kínai krónikák Huang-ti (Kuvang-ti) császárt az iránytű feltalálójaként említik, Kr.e. 2698-ban, vagyis majdnem 4700 évvel ezelőtt! Körülbelül 1500 évvel későbbi dátumról maradt meg nekünk a kínai iránytű leírása: neve csi-nan-cse volt (rövidítve csi-nan). Egy kis két kerekű kocsiról van szó, amelyiknek balján egy faemberke állt kinyújtott karjával (4. ábra). Akármelyik irányba fordult a kocsi, ez a kis bábu mindig dél felé mutatott. Ez volt a mai iránytű első ismert elődje, amit az akkori hadvezérek sikeresen használtak közép-ázsiai hadjáratai során.

Az iránytű Európában

5. ábra

Európában először a normannok alkalmazták az iránytűt: a Grönlandba illetve New Foundland-ba vezető tengeri utazásai során (Kr. u. 800-1000) használhatták, bár erről nem maradt írott tanúbizonyság (5.ábra).

6. ábra

Valódi elterjedése csak a középkor vége felé (1100–1400) történik, valószínűleg az arab tengerészek közvetítésével. Ma is viták folynak arról, hogy az arabok még a XV. században maguktól az európaiaktól vették át, és népszerűsítették az iránytű használatát, vagy Kínából rajtuk keresztül jutott-e a középkori Európába (6.ábra).

7. ábra

Több tényező mellett az iránytűnek és a karavelláknak (7. ábra) köszönhetően az európai hajósok a XV. század második felében, utazásaik során kezdtek egyre merészebbek lenni, és a tengerparttól egyre jobban eltávolodtak. Így fedezte fel Kolumbusz az Újvilágot 1492-ben, és hat évvel később Vasco da Gama Afrika körülhajózásával jutott el Indiába (8. ábra).

8. ábra

Ma már nem csak tengerészek használják ezt a műszert: egyszerűbb iránytűt bárki vehet egy szaküzletben, és segítségével könnyen tájékozódhat kirándulás közben. Ehhez csak néhány, könnyen megjegyezhető alapismeret szükséges. Ezeket ismertetjük a következőkben ...

9. ábra

A világtájak és az iránytű

Négy világfőtájat ismerünk: Észak (É), Dél (D), Kelet (K), Nyugat (Ny) (9. ábra).

Nagyon nehéz megállapítani, mikor kezdte az ember használni a világfőtájakat a tájékozódásban. Már a Bibliában is találunk a négy világfőtájról szóló emlékezeteket, Ésaiás 43., 5. könyvében és Lukács 13., 29. könyvében.

Ésaiás könyve, 43. rész 5.: (az Úr szól Izrael népének)

"Ne félj, mert én veled vagyok,
napkeletről meghozom magodat,
és napnyugatról egybegyűjtelek."

Lukács Evangéliuma, 13. rész 29.: (Jézus beszél)

"És jőnek napkeletről és napnyugatról,
és északról és délről, és az Isten
országában letelepednek."

Kr. e. lV. században, vagyis Arisztotelész korában a görögök olyan szélrózsákat alkottak, amelyeken a mellék világtájakat (ÉK, DK, DNy, ÉNy) is jelölték.

A mai használatos iránytűkön ezt a nyolc irányt egyértelműen, rövidítve jelzik:

Észak - É
Dél - D
Kelet - K
Nyugat - Ny
Északnyugat - ÉNy
Északkelet - ÉK
Délnyugat - DNy
Délkelet - DK

Három fajta iránytűvel találkozhatunk a mindennapi életben:

1. Egyszerű iránytű (10. ábra)

10. ábra

2. Tükrös iránytű (11. ábra)

11. ábra

3. Lemez (vonalzós) iránytű (12. ábra)

12. ábra

Természetesen, nem csak ez a három típusú iránytű létezik: a tengerészek is speciálisan tervezett, tartós és megbízható iránytűk segítségével határozzák meg a helyes útvonalat (13. ábra).

13. ábra

Az iránytű használata

A vonalzós iránytű a leggyakoribb: egyszerű és viszonylag olcsó, ezért nagyon kedvelt a hétvégi kirándulók között.

De hogyan is működik az iránytű?

Az iránytű egy mágnesezett acéltű, amely egy függőlegesen álló tű hegyén forog. Mindig ugyanazt az irányt mutatja: a sötétebb színű vége állandóan észak felé mutat. A világtájak a mágnestű alatt egyértelműen vannak jelölve. A kör alakú foglalaton belül van még egy forgatható tárcsa vagy szelence, 360 db beosztással. Minden egyes beosztás egy fokot jelképez.

Ha térképpel együtt akarod használni az iránytűt, akkor tudnod kell, hogy általában a térképek Északra vannak tájolva (orientálva). Ez azt jelenti, hogy az északi irány a térkép felső szegélye felé mutat, vagyis álló helyzetben a térképkeret bal és jobb oldali szegéllyel párhuzamos az északi irány.

14. ábra

Ha a térkép nem Északra tájolt, akkor egy szélrózsával jelölik, merre mutat Észak. Régen, gyakran készítettek úgynevezett delelt térképet is, vagyis olyan térképek, amelyeken fent volt a déli, lent az északi irány. Illetve, olyan térképek is voltak, amelyeknek a felső széle egyszerűen nem az északi irányt jelölte, hanem más táj felé mutatott. Ma már inkább csak múzeumokban, térképtárakban láthatsz ilyet (14. ábra).

15. ábra

Az iránytűhöz visszatérve, nagyon könnyen tudsz betájolni egy térképet egy egyszerű, vonalzós iránytű segítségével. Egy északra tájolt térkép esetén, az iránytűt a bal vagy jobb oldali szegéllyel párhuzamosan helyezed rá, és utána addig kell forgatnod a térképet, amíg a mágnestű sötétebb színű vége nem mutat a szelence "O" osztására (15. ábra).

A tájékozódást térképpel és jellegzetes tereppontok segítségével is végezhetjük: ha nem tudod meghatározni helyedet a térképen, menj fel egy magaslatra, és keresd a közelben levő jellegzetes pontokat. Ezek lehetnek egyedül álló sziklák, hegycsúcsok, templomtornyok, útkanyarok, stb. Három db. pontot kell keresned: kettőt tőled jobbra és balra, a harmadik veled szemben lehet. Ha ezt a három pontot megjelölöd a térképen és egyenesekkel kötöd össze, akkor te azon a ponton állsz, ahol az egyenesek egymással találkoznak (16. ábra).

16. ábra

Tájékozódás a Nap segítségével, az erdőben és éjszakán

Hogyan tájékozódhatsz, ha nincs nálad térkép vagy iránytű?

17. ábra

Először is tudnod kell, hogy egy számlapos órával helyettesítheted az iránytűt. Az órát vízszintesen tartva úgy fordítod, hogy a kismutató a Nap felé mutasson. Ezután csak felezned kell a kismutató és a 12-es szám közti szögtávolságot, és ez adja meg a Déli irányt (17. ábra). Nagyon fontos: mivel nyáron az órák egy órával előre vannak állítva, egy nyári kiránduláson vissza kell állítanod egy órával a saját órádat, különben pontatlanul kapod meg a déli irányt!

A nagymutató helyzetét ilyenkor nem kell figyelembe venni ...

18. ábra

A Nap mindig segít neked a tájékozódásban: reggel keleten kel fel, 12-kor délen van és nyugtakor a nyugati irányt adja meg. Könnyen tudsz egy "ideiglenes iránytűt" felállítani, ehhez csak egy viszonylag egyenes kis faágra van szükséged. Délben ezt kell leszúrnod a földbe, arra ügyelve, hogy függőlegesen álljon. Ekkor kell kijelölni a földön árnyékának a szélét. Negyed órával később újra megismétled ezt a műveletet, és a két pontot össze kell kötnöd: ez a vonal adja meg a kelet-nyugati irányt. Az erre függőleges, magától adódóan az észak-déli irányt jelzi (18. ábra).

Ha erdőben jársz, a fák is segíthetnek neked tájékozódni. Ha megfigyeled a fa törzsén levő mohákat, rájöhetsz merre van észak és dél: a mohák általában zöldek és tömöttek az északi oldalon, a dél felé mutató oldalon pedig inkább barnás vagy sárgás színűek. Ez azzal magyarázható, hogy az északi oldalon több a nedvesség.

19. ábra

Ha egy kivágott fatönköt találsz, az évgyűrűk is értékes információt rejtenek: dél felé a gyűrűk nagyobbak és ritkábbak, mint az északi felén (19. ábra).

Vannak erezett kérgű fák, (pl. a gesztenyefa) amelyek szintén segíthetnek a tájékozódni, mivel az Észak felé néző oldalukon sokkal sűrűbbek rajtuk az erek.

Ha egy hegységben kirándulsz, ahol még az ember nem alakította át számottevően a természetet, szintén a növényzet segítségével rájöhetsz, merre van dél. Csak egy magas nézőpontról kell megfigyelned, a hegynek melyik oldalán dúsabb a növényzet: ez lesz a déli oldal, amelyre jobban süt a nap.

Éjszaka nem könnyű tájékozódni, a Nap nem segíthet nekünk ebben. Helyére lép a Hold, amelynek segítségével szintén meg tudjuk állapítani az égtájakat. Hogyan? Ez a Hold fázisaitól függ, a következő táblázatban igyekszünk összefoglalóan ezt megmutatni:

FÁZISOK	KELET	DÉL	NYUGAT	ÉSZAK
	6 óra	12 óra	18 óra	24 óra
	12 óra	18 óra	24 óra	6 óra
	18 óra	24 óra	6 óra	12 óra
	24 óra	6 óra	12 óra	18 óra

Támpontként is szolgálhat, hogy növekvo Hold esetén a holdsarló csúcspontjai kelet felé mutatnak, míg fogyó Hold idején nyugat felé (20. ábra).

20. ábra

Bolygónkról nézve, a csillagok helyzete az égen lassan ugyan, de állandóan változik. Ez a látszólagos mozgás két csillag "körül" történik: az északi féltekén a Sarkcsillag, a déli féltekén pedig a Dél Keresztje körül. Ez azt jelenti, hogy ez a két csillag gyakorlatilag mozdulatlanul látszik az égen, a Sarkcsillag mindig északot, a Dél Keresztje délt mutat. Hogyan ismerhetjük fel a Sarkcsillagot? Ehhez tudnunk kell, hogy a Sarkcsillagot a Kis Medve vagy "Kis Göncölszekér" csillagképen találjuk, közel a Nagy Medve (Nagy Göncölszekér) csillagképhez. Jellegzetes formájuk miatt nem nehéz felismerni ezt a két csillagképet az égen. Mind a kettő nagyon hasonlít egymásra (van, aki szekérnek nézi, de olyan is akad, akinek egy hosszú nyelű lábasra emlékeztet). A Nagy Göncölszekérről indulva is megtalálhatjuk a Sarkcsillagot, ahogy a 21. ábrán látjuk.

21. ábra

A Nagy Göncölszekér két hátsó csillagát egy képzeletbeli egyenessel összekötjük: ezt a távolságot folyamatosan ötször egymásután a továbbhúzott egyenesre mérjük, és a legvégén található csillag lesz a Sarkcsillag.