Domborzatábrázolás

Alapvető és egyéb domborzati formák

Arról már beszéltünk, hogy a Föld alakja nem tökéletesen gömb. Pontosabban, bolygónk felszíne eléggé egyenetlen: kisebb-nagyobb, különböző magasságú és formájú területek követik egymást. Ezek a felszíni formák, amelyeket összefoglalva domborzatnak nevezünk.

Attól függően, mennyire magas egy adott terület, négy alapvető felszíni formát különböztetünk: alföld, dombság, középhegység és magashegység. A magasságot a tengerszinttől indulva határozzuk meg. Magyarországon a Balti-tengerhez viszonyítva, pontosabban a Kronstadt városban meghatározott "0" értékű tengerszint-magasság alapján mérjük. (1. ábra)

A 2. ábrán összehasonlíthatod ezeket a domborzati formákat. A magashegységek Földünk legmagasabb területei, 1500 m fölé emelkednek. A földrajzi térképeken általában barna színnel ábrázolják: minél magasabb, egyre sötétebb árnyalattal. Ez alól kivételt jelentenek azok a magas területek, amelyeket örök hó, jégtakaró vagy gleccser borítja: ezeket fehér vagy kékes-fehér színnel rajzolják. Magyarországon nincsenek ilyen magas hegyek.

A középhegységek 500–1500 m-es magasságon fekszenek, ezeket a barna szín világosabb árnyalataival szokás rajzolni. 200–500 m között találjuk a hullámos felszínű dombságokat, amelyeket a földrajzi térképeken sárga, barnás sárga tónusokkal jelölnek.

Ha a terület magassága a tenger szintje (azaz 0) és 200 m között van, akkor síkságról (alföldről) van szó. Magyarország jelentős részét alföld alkotja: a földrajzi térképeken a zöld egyre világosabb árnyalataival szokás ábrázolni (ahogy közeledik a 200 m-es magasságra, világosabb zölddel színezzük ki a területet).

2. ábra

Még meg kell említenünk egy domborzati formát, ami Magyarországon nem fordul elő: ez a mélyföld, amely a szárazföldön egy, a tengerszintnél alacsonyabb fekvésű területet jelöl. Ezeket az alföldnél sötétebb zöld színnel vagy más, az alföld színétől jól különbözhető ábrázolási módszerrel rajzolják a földrajzi térképeken: ilyen területet pl. a Kaszpi-tengernél, illetve Izraelben találhatunk (3. ábra).

A fennsík olyan síkság, amely 200 m feletti magasságokon fekszik, és bárhol előfordulhat. Jellegzetes fennsíkok a Mato Grosso (Brazíliában) és a Dekkán-fennsík Indiában (4. ábra).

5. ábra

Magyarország a Kárpát-medencében fekszik. A medence olyan mélyedés, amely hegyekkel van körülvéve. Ázsiában találjuk a kínai Tarim-medencét: ennek a medencének a területe nagyobb, mint Magyarországé (5. ábra).

Szintvonalak és rétegszínezés

6. ábra

A földrajzi atlaszokban, kis méretarányú térképeken mindenekelőtt az egyes tájak közti magasságkülönbségeket emeljük ki más-más színekkel. Ezt nevezzük rétegszínezésnek (6. ábra).

A színek jelentését (melyik szín milyen magasságú területet ábrázol) a térkép jelkulcsában találjuk, leggyakrabban színskála formájában. A színek alapján vizuálisan (szemmel) meg tudjuk állapítani, kb. mennyire magas lehet egy terület. De így nem ismerhetjük a pontos magassági értékeket: emiatt a színekkel együtt magassági számok segítségével megadjuk a jellegzetesebb tereppontok (pl. hegycsúcs) magasságát is.

A rétegszínezés egyszerűsített szintvonalrajz alapján készül. A szintvonalak a földfelszín azonos tengerszint feletti magassági pontokat összekötő vonalak. A 7. ábra szemlélteti, mit jelent ez: olyan, mintha a földfelszínt egymással párhuzamos síkok metszenének, és a metszéseket (metszési felületeket) egy papírlapra levetítették volna. A szintvonalas ábrázolás felülnézeti képet ad.

A turistatérképeken a szintvonalrajznak részletesnek kell lennie, hogy a terepet valósághűen ábrázolja, és így több segítséget nyújtson a tájékozódásban. Amennyire lehetséges, a szintvonalra helyezett számmal megadjuk annak a szintvonalnak a tengerszint feletti magasságát. Ha megfigyeled, észreveheted hogy e számok talpa az alacsonyabb területek felé mutat. Nagyon fontos adat (amit a turistatérkép jelkulcsában találunk), mekkora távolságonként rajzolták a szintvonalakat: ez lehet 10, 20, 30, 40 m stb. (8. ábra)

8. ábra

Domborzatárnyékolás

Az atlaszod földrajzi térképein megfigyelheted, hogy a rétegszínezést árnyékolással egészítik ki. Az árnyékolás révén jobban érzékelheted, hogyan emelkedik ki egy felszíni forma, milyen vonulatok alkotnak egy hegységet. Olyan hatást kelt, mintha nagy magasságról figyelnénk meg a Föld felszínét.

9. ábra

Érdekes összehasonlítani egy űrfelvételt és egy árnyékolt térképet ugyanarról a területről: meglepő azonosságot találhatsz a kettő között (9. ábra).

10. ábra

11. ábra

A mai domborzatábrázolás egy nagyon hosszú fejlődési folyamat eredménye. A XV. században általános volt oldalnézetben ábrázolni a hegységeket (10. ábra). Ennek a finomítása a hegységek madártávlati ábrázolásához vezetett, amely olyan térhatású képet nyújt, mintha egy magasabb csúcsról figyelnénk a kívánt területet (11. ábra).

Ennek a két módszernek az volt a hátránya, hogy a hegyrajz területeket takart. Annak érdekében, hogy ez a takart terület minél kisebb legyen, egyre magasabb kilátó pontot választottak. Így több ábrázolási módszer született: ezeket a 12. ábrán tekintheted meg.